A második világháború kitörésekor a náci Németország még látszólag stabil pozícióban volt, különösen Lengyelország gyors megszállása után. Mégis, a német vezetés több stratégiai hibát is elkövetett, amelyek végül a vereséghez vezettek. Mi lett volna, ha a német hadvezetés más döntéseket hoz, és jobban kihasználja a rendelkezésre álló erőforrásokat? Hogyan alakulhatott volna a háború, ha elkerülik a végzetes hibákat? Az alábbiakban végigvesszük azokat az alternatív forgatókönyveket, amelyek jelentős eséllyel befolyásolták volna Németország győzelmi kilátásait.

1. Nagy-Britannia semlegesítése vagy különbéke

Nagy-Britannia meghódítása vagy legalábbis semlegesítése elengedhetetlen lett volna Németország számára, hogy megszilárdítsa uralmát Nyugat-Európában. A német hadsereg 1940-ben villámgyors győzelmet aratott Franciaország felett, ám a Dunkerque-i evakuáció lehetővé tette a brit csapatok visszavonulását. Ezt követően Hitler és a német vezetés alábecsülte Nagy-Britannia kitartását, amely a "Britannia oroszlánjának" ellenállásával tovább folytatta a háborút.

A Battle of Britain során a Luftwaffe nem tudta megszerezni a légi fölényt, és Hitler végül lemondott Nagy-Britannia inváziójáról. Ha a németek korábban nagyobb erőforrásokat fektetnek a brit légierő legyőzésébe vagy megpróbálnak diplomáciai úton különbékét elérni, az megfoszthatta volna a szövetségeseket egy kulcsfontosságú hadviselőtől. Így a németek Nyugat-Európában szabadabban cselekedhettek volna.

2. Szovjetunió elkerülése vagy későbbi megtámadása

A Szovjetunió elleni támadás 1941-ben (Barbarossa-hadművelet) egy hatalmas stratégiai hibának bizonyult. A keleti front túl nagy területet vont el a Wehrmacht erőforrásaitól, ráadásul a németek alábecsülték a szovjetek ellenállóképességét és az orosz tél keménységét. Ha a németek megtartották volna a Molotov-Ribbentrop paktumot, és nem támadják meg a Szovjetuniót, elkerülhették volna a kétfrontos háborút, ami végül kimerítette őket.

Alternatívaként egy későbbi, jobban előkészített támadás is lehetett volna esélyesebb. A szovjet területek megszerzése az olajkészletekkel együtt hatalmas stratégiai előnyt jelentett volna, de ennek csak akkor lett volna értelme, ha a nyugati front már biztosított.

3. A mediterrán és közel-keleti front stratégiai kiaknázása

Az Észak-Afrikában és a Közel-Keleten folytatott hadjáratok kulcsfontosságúak lehettek volna. Erwin Rommel Afrikakorpsának erősebb támogatása és a Szuezi-csatorna megszerzése súlyosan meggyengíthette volna a brit jelenlétet a térségben. Ha a németek sikeresen megszerzik a közel-keleti olajmezőket, az lényegesen növelte volna a háborús erőforrásaikat.

Az afrikai hadszíntér túlzott alábecsülése, valamint a szovjet frontra irányuló túlzott koncentráció megakadályozta, hogy Németország kihasználja ezeket a kulcsfontosságú területeket.

4. Az USA késleltetése és Japán jobb koordinációja

Az Egyesült Államok hadba lépése Pearl Harbor után 1941-ben döntő pillanat volt a világháború menetében. Németország számára előnyös lett volna, ha sikerül Japánt visszatartani attól, hogy megtámadja az USA-t, ezáltal késleltetve az amerikai hadsereg teljes erejű belépését. Hitler számára az is hasznos lett volna, ha Japán jobban koordinálja a szovjetek elleni támadásait, ezzel kettős fenyegetést jelentve Sztálin számára keletről is.

Egy késleltetett amerikai belépés több időt adott volna Németországnak arra, hogy megszilárdítsa pozícióit Európában, mielőtt szembesülnie kellett volna az amerikai ipar és hadsereg teljes erejével.

5. Hadiipari kapacitások hatékonyabb kihasználása

A német ipar és gazdaság átszervezése kulcsfontosságú lett volna a hosszabb távú sikerhez. Németország csak 1942-ben, Albert Speer vezetésével állt át teljesen hadi termelésre, ami túl későn történt. Ha a háború korábbi szakaszaiban fokozottabb termelést indítanak, és jobban összpontosítanak a tömeggyártásra alkalmas fegyverekre – például közepes harckocsikra, mint a Panzer IV –, akkor esélyesebb lett volna a szövetségesek fölényével szemben.

A német ipar túl sokat fektetett látványos, de nehézkes projekteken, például óriástankokon és túlméretezett hadihajókon, amelyek nem hoztak valós eredményeket a harctéren.

Összegzés: Hogyan kerülhették volna el a vereséget?

A náci Németország legnagyobb stratégiai hibái közé tartozott a kétfrontos háborúba sodródás és az erőforrások rossz kihasználása. Ha sikerült volna megnyerni vagy semlegesíteni Nagy-Britanniát, elkerülni a Szovjetunió korai megtámadását, és jobban kihasználni a mediterrán és afrikai hadszíntereket, a németeknek több esélyük lett volna hosszabb távon.

Bár a technológiai fölény – például a sugárhajtású repülők vagy a később kifejlesztett új tankok – is fontos szerepet játszhatott volna, a háború legfontosabb tényezői a stratégiai döntések voltak. A hibák sorozata, a túlhajtott ambíciók és a szövetségesek fölénye végül megpecsételte a Harmadik Birodalom sorsát.